Dr. Ozsvár Vilmos csantavéri állatorvos úr nyugdíjazása után - több,
mint 15 éve – lelkes családkutatásba kezdett. Ennek eredménye többek
között az a kiterjedt családfa, amely közös szépapánk leszármazottainak
adatait tartalmazza. Az ő kezdeményezésére helyezték műemlékvédelem alá
ősünk, Ozsvár András csantavéri sírját és az általa állítatott vörös
márvány sírkeresztjét.
Vili bátyánk kiterjedt délvidéki kutatásai nem adtak arra választ, hogy
szépapánk családja honnan költözött Bácskába. Azt a feladatot kaptuk,
hogy mindenki próbálja megtalálni legalább a szülőhelyet.
Nem sokkal később egy távoli rokonom, Tószegi Sándor küldött adatokat a
mormon adatbázisból. Az anyai név egyezése alapján feltárult a titok, a
„mi Andrásunkat” 1786. július 29-én Tápiógyörgyén keresztelték. Az
adatok valódiságát Kovács Attila Mózes plébános úr igazolta. A
www.ozsvar.com. családi honlapon Vili bácsi javasolta, hogy a 3.
találkozót ezen a helyszínen tartsuk.
Július 29-én 10 és 11 óra között gyülekeztünk a Faluházban (Művelődési
Központ és Könytár) Tápiógyörgyén. A csantavéri rokonok érkeztek
leghamarabb bérelt buszukkal. Így üdvözlésük után már egy rövid
ismertetőt adtam nekik családunk történetéről. 11 órára majdnem mindenki
megjött. Kb. 45-50 főre számítottunk, végül 58-an jöttünk össze.
Elkészültek a csoportképek az épület bejáratánál. Ezután rövid
falunézésre indultunk. Köszönjük a színvonalas idegenvezetést Gál
Szilviának. Megismertük a település múltját a Tájházban.
12 óra 30 perctől legalább háromnegyed órát töltöttünk a Szent Anna
Római Katolikus Templomban. A plébános úr részletesen bemutatta a
gyönyörű neobarokk épületet. A helyén álló kisebb régi templomban
tartotta keresztvíz alá Andrást keresztanyja, Tóth Erzsébet. Az
újszülött apja keresztnevét kapta, édesanyja Demeter Ilona. Csantavérre
1805-ben költöztek. Fiatalon megnősült, hét fia és három lánya
született. Valamennyien megházasodtak és minden fiának született
fiúgyermeke. Így nem kell csodálkoznunk a sokszáz névből álló családfán.
Hálából egy márvány emléktáblát helyeztünk el a bejáratnál lévő Piéta
mellékoltárnál. Kovács Attila atyának köszönjük az ismertetést, a szép
bibliai történeteket.
14 órakor Varró István polgármester úr köszöntött bennünket a
faluházban. Rövid tájékoztatást adott a község fejlődéséről és
jelenéről. Az ebéden elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni.
Ebéd előtt Veréb született Ozsvár Ilona felolvasta dr. Ozsvár Vilmos
levelét, mivel sem Ő, sem fiai nem tudtak eljönni a Találkozóra. Nagy
szeretettel emlékezett közvetlen felmenőire, a György ág tagjaira.
Stílusa, finom humora még a régi. A jó Isten éltesse sokáig!
Én, Ozsvár Péter Imre Zsolt – a két utóbbi keresztnevem csak az egyházi
anyakönyvben szerepel – a családkutatás módszereiről és buktatóiról
tartottam rövid előadást. Bemutattam nevünk írásának sokféleségét.
Elmondtam honnan szerezhetjük meg esetleg a korábbi felmenőink adatait,
illetve a kapcsolatot más Ozsvár családokkal.
Betyák Mária a tápiógyörgyei Ozsvár családot ismertette.
Végül a leszármazottak röviden ismertették melyik ágból származnak, hol élnek, hány évesek gyermekeik, unokáik. Mindannyian büszkén – ahogyan a csantavéri őseink hetyke perge kalapjukat hordták - meséltünk
utódainkról. Reméljük néhányan közülük is ápolni fogják a családi örökséget. Talán az újabb találkozóra ismét készül kalapos szalvéta is. Persze legfontosabb a régi kapcsolatok megőrzése, az új barátságok elmélyítése.
16 óra után néhányan már elköszöntek. A boldogházi úti temetőben zárult a találkozó. Virágot helyeztünk el az általunk ismert egyetlen Ozsvár
sírra Tápiógyörgyén, aki egyben az itt élő Ozsvárok ismert elődje.
Ezután a búcsúzkodás is eltartott vagy negyedóráig.
Köszönjük a polgármester és plébános urak segítségét, valamint Betyák
Mária és Veréb Ilona szervező munkáját! Igazi ünnep volt ez a nap.
Néhány év múlva újra találkozunk!
Kiskunfélegyháza, 2016. augusztus 2.
Ozsvár Péter
